belépés / regisztráció
2020. október 25. vasárnap
Aktuális lapszám

...a mi generációnk nem arra született, hogy a lábát lógassa...

"Évfolyamtársak voltunk a Budapesti Műszaki Egyetemen, épületgépészként végeztünk, de a sors más és más területre sodort bennünket. Belőled neves tervező, cégtulajdonos, jeles közéleti ember lett, ma több jelentős szakmai pozíció birtokosa vagy."- kezdem a beszélgetést Netoleczky Károllyal, a Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnökével. Találkozásunk központi témája a közelmúltban megrendezett VII. Országos Kéménykonferencia.

 

Kérhetnék egy rövid, szakmai ösz-szefoglalót a múltadról?
 

Igen, valóban együtt végeztük el az egyetemet, sok időt eltöltve közösen a tantermekben és a focipályán. Ez az évfolyam - mi szívesen mondogatjuk egymás között -, a nagy generáció volt, melyből sok neves tervező, szakmai vezető, oktató került ki. Valamit az a régi oktatási rendszer még tudott! Mi voltunk az utolsó évfolyam, akit Macskásy professzor úr még tanított. A személyes kapcsolat vele élmény és megtiszteltetés volt. Emlékszem arra, amikor konzultációra mentem be a tanszékre és a földszinti folyosón, úgy délután négy óra tájban "kóvályogtam", nézelődtem, kinyílt egy ajtó, kijött a professzor úr és megszólított: "Mit keres itt? Konzultációra vár? Na, akkor jöjjön be!" Bementem, bár tudtam, hogy nekem 7-kor kosárlabdaedzésre kell mennem. Beszélgettünk, konzultáltunk, megizzasztott rendesen. Fél hét felé járt az idő, egyre többször nézegettem az órámat és észrevette, hogy már nagyon fészkelődőm: "Mi van fiam, meguntad?" Bevallottam, hogy edzésem van, erre ő: "Mit képzelsz te, miért nem szólsz?" Azonnal kirúgott. De a lényeg az, hogy én ott kóvályogtam, behívott, elmagyarázott mindent és utána ő zavart el edzésre. Ez egy olyan maradandó élmény volt, hiszen nem biztos, hogy manapság a tanároknak van energiájuk odafigyelni a diákokra. Ő a teljes embert nézte, nem csak azt, hogy valaki jó szakember legyen. Neki a sport amúgy is fontos volt, tehát ha valakinek ilyen affinitása volt, külön megbecsülte, bár a vizsgán előnyt nem jelentett. Nekem vesszőparipám, hogy a hallgatók erkölcsrendjét, értékrendjét kicsit csiszolni kell. Ami még nagyon fontos lenne, hogy a hallgatók ki tudják magukat fejezni, el tudják adni a tudásukat, és ne csak a szakembereknek. Az oktatási rendszerbe igenis be kellene vezetni, hogy a teljes embert képezzük, így kerüljenek ki a végzett mérnökök. A szakmánkban is hiába nézem a kazánt, az egyes elemeket, ha az nem alkot teljes rendszert, akkor semmit sem csináltam. Rendszerszemlélet kell és ezt mi akkoriban még megkaptunk!

Az egyetem után a Könnyűipari Minisztériumnak egy kis irodájában kezdtem el dolgozni tervezőként. 10 fős csapat volt és a szakmának ezt a vonalát nagyon jól meg lehetett tanulni: a textilvonalon a gőzfűtéstől kezdve, mindenféle érdekességet. No és arra is volt idő, hogy az ember papírral, ceruzával firkálgasson és gondolkodjon tervezés közben.

   
Mikor alakítottad a saját céged?
 

Érdekesen alakult, mert először egy leányvállalat alakult ebből a kis csoportból, aminek én a műszaki igazgatója lettem és ebből vált le az a kft., amelyet egy építész kollégámmal együtt alapítottunk 1991-ben. Ez a cég létezik ma is, azzal a különbséggel, hogy 1999-ben a társam azt mondta, hogy elfáradt és abbahagyta. Akkor vettem be magam mellé Pavlics Károly tankörtársunkat, ami nagyon jó ötlet volt, mert azóta is nagyon jól kiegészítjük egymást.

   
Most is vannak munkáitok?
  Igen, de a megrendelések száma messze elmarad a két évvel ezelőttitől. Felújítások, stratégiai munkák, horvát, román tranzit vezetékek, szerencsére a MOL minősített tervezői vagyunk. A vezetékekhez tartozó kezelőépületek gépészetét csináljuk. Így tudjuk fenntartani magunkat.
   
Hogyan kerültél kapcsolatba a kéményes társasággal és miért éppen a KÉOSZ-szal, ahol később téged elnöknek is megválasztottak?
 

Én kéményekkel korábban is foglalkoztam, mert a fűtéstervezésnél előírás volt azok méretezése. A KÉOSZ 1993-ban alakult meg. Alapításának két ember volt a mozgatórugója, az egyik a "Cöli" (Meszléry Celesztin), a másik pedig Chappon Miklós. Ők is csinálták ezt hosszú évekig és ők vezették be a köztudatba azt, hogy a kémény, mint egyszerű szerkezet ne legyen rizikófaktor az emberek életében. Sajnos ez a témakör még mindig az épületgépészet perifériáján van. Talán ezért is kellett egy szövetség.

Munkám során próbáltam előrevinni a társaságot, de nem politikusként. Azonban rá kellett jöjjek, hogy a politika mindenütt jelen van és sokszor felülírja az ésszerűséget, a fizikán alapuló törvényszerűséget. Mindig van egy "de", mert mindenkinek más az érdeke és a szakmai magyarázat így kb. a 20. helyre sorolódik. Néha annak a véleménye esik nagyobb súllyal a latba, akinek erősebb a hangja, az érvelő készsége és a kapcsolatai. Ennek köszönhető, hogy a különböző szervezetek között vita van.

A 2008-as konferencián - egy az önkormányzatnak írt levél kapcsán -kulminálódott a nagy vita. Ezt a levelet azért írtuk, hogy segítsünk értelmezni bizonyos dolgokat, hogy az önkormányzathoz forduló civil emberek pontosabb felvilágosítást kapjanak és ez adott esetben életet menthessen. Azért akartuk elindítani a programot , hogy a lakosság körében, az önkormányzatok közreműködésével kisebb előadásokkal misz-szionáriusi munkát végezzünk. Erről most sem tettünk le, csak most már "dörzsöltebben" állunk hozzá, mert ha csak egy ember életét meg tudjuk menteni, már az is sokat jelent.

Tehát 2008-ban robbant ki a vita, a MKÉSZ és a Kéményseprők Országos Ipartestülete - még a régi felállásban - bojkottot hirdetett. Sokan azt mondják egyébként, hogy jó konferencia volt, mert nem volt langyos. De itt indulatok munkálkodtak. Ha szakmai érvek miatt vannak ilyen viták, teljesen rendben van, de 2008-ban nem erről volt szó.

A mostani konferencia végén is voltak viták, de ez már egy együttműködésen alapuló diskurzus volt, mindenki a saját érvrendszerét sorakoztatta fel.

   
Egyértelműen sikeresnek tekinted az idei konferenciát?
 

Igen, szakmailag egyértelműen. Tematikus konferencia volt. Sokan jelentkeztek előadásokkal, a végén még zsűriznünk is kellett, mert 8-9 előadással több volt. Elnökségi döntés alapján közös konferenciának indítottuk és úgy állítottuk össze a szervező bizottságot, hogy a KÉOSZ-on kívül részt vett benne a MKÉSZ és mind a két kéményseprő szövetség (az Országos Kéményseprő Ipartestület és a Kéményseprő Mesterek, az ún. MOKÉSZ). Plusz még az építészek is lehetőséget kaptak, hogy beleszóljanak a témákba és előadást is tartsanak.

Úgy tűnik, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére nullszaldóval, vagy talán pici pozitív eredménnyel sikerült lezárni a konferenciát, tehát ilyen szempontból is sikeresnek tekinthető. Volt 16 kiállítónk, 2 szponzorunk, több mint 200 résztvevő, tehát drasztikusan nem csökkent le a résztvevők száma az elmúlt évekhez képest.

   
Milyen témákkal foglalkoztok a következő konferencián?
 

A felelősség kérdése, az ún. felelősségi mátrix, most is központi témánk volt, de marad is.

Felmerült még a gyűjtőkémények témaköre, amelyre egy munkabizottság is alakult, még a VI. konferencia egyik határozata alapján és elsősorban a pályázati felújítási munkák kézbentartásának, szabályozásának a kérdésével foglalkozik.

A harmadik téma, amelyre szintén munkabizottságot alapítottunk, a hiteles műszerek és méréstechnika bevezetésének témaköre, mivel egyre inkább rájönnek a vállalkozók, hogy bizonyítaniuk kell, hogy a munkájuk hiteles, ezt pedig csak hiteles műszerek mérésével lehet.

A következő téma, amit el kellene indítani: a korrekt nyilvántartás, fotómelléklettel. Így dokumentálni lehet, hol, milyen készülék van. Ehhez az kell, hogy a kéményseprő ne csak az aláírásért menjen, és engedjék be, hanem várják, mert tudják, hogy tőle jó tanácsokat fognak kapni. Amit aztán vagy betartanak, vagy nem. Állami szinten kell elindítani egy felvilágosító programot a napilapok hasábjain, ami a lakossághoz is eljut.

   
A KÉOSZ elnökeként hogyan értékeled az elvégzett munkát?
  2005-ben új elnökség alakult, amelynek én a tagja voltam. Akkor összeállítottunk egy -részben általam elképzelt - programot és jött a kérés, hogy ezt valakinek meg is kellene valósítania. Én akkor azért vállaltam el az elnökséget, hogy létrejöjjön az általam forszírozott program, mint pl. az országosan egységes eljárásrendek megvalósítása gázszolgáltatóknál, kéményseprőknél. Elértük, hogy már ők is programba vették ezeket a dolgokat. 2009-ben ismét megválasztottak elnöknek. Bevallom őszintén, én maximum két ciklusra gondoltam, amit elnökként végigviszek, a most következő harmadik periódus már bizonytalan. Bár nagyon környékeznek, hogy "még utoljára" vállaljam el, mert nagyon nagy kérdés az utánpótlás. Ha most május végén, a tisztújító közgyűlésen elvállalom és megválasztanak, csak azzal a feltétellel teszem, ha valaki az előzetes egyeztetések alapján felvállalja, hogy ezt a négy évet egy utód kine-velésére is fel tudjam használni.
   
Mit csinálsz a "töménytelen" szabadidődben? Van hobbid?
 

Kiköltöztem a Kis-Duna partjára, Szigethalomra és nagyon élvezem. Egy családi házban lakom. Vannak hobbijaim: a kosárlabda, ami néha focivá alakul. Heti rendszerességgel járok edzésekre.

Kajakkal leptek meg a barátaim, mert van egy stégem. Gyakran a hónom alá kapom, leviszem, evezek, és közben zenét hallgatok, ez nagyon jól ki tud kapcsolni.

A zenét nagyon szeretem. Mindenevő vagyok: jazz, komoly-, könnyű zene.

   
60 évesen, milyen terveid vannak, mit szeretnél még elérni?
 

Nyugdíjba mentem, de csak adminisztratív okok miatt. Vezetem a céget továbbra is, élvezem azt, amit csinálok. Ha elvállalom, és ha ismét elnökké választanak, akkor 65 éves koromig garantáltan nem fogok unatkozni, még talán a cégem is működni fog odáig. Pár kilométert még lefutok, lekajakozok, fizikailag, szellemileg frissnek érzem magam!

Szeretek halászlét főzni és titkos vágyam, hogy néhány szakmai résztvevőt meghívjak és megmutassam, hogyan is néz ki az igazi bajai halászlé!

- Lui -

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam