belépés / regisztráció
2020. október 25. vasárnap
Aktuális lapszám

Alapanyagok, csőjellemzők felületfűtési, -hűtési rendszereknél

Számos felületfűtési és -hűtési rendszer található manapság a piacon, melyek mind alapanyagukban, mind kivitelezési módjukban eltérnek. A leendő felhasználókban felmerülhet a kérdés, melyiket válasszák, hogyan döntsék el, melyik jelent optimális megoldást számukra.

 

A fellelhető polipropilén és polietilén csőrendszerek közti különbség nagyban befolyásolja a hőleadást. Amennyiben csupán jobb hatékonyságot szeretnénk elérni, mindenképp polietilén rendszert válasszunk, azonban ezeknek a rendszereknek a bekerülési költsége valamivel magasabb. További hőleadást befolyásoló tényező a csövek falvastagsága, mely egyrészt azért nem mindegy, mert például fűtési üzemben a fűtővíz hőjének vastagabb műanyagrétegen kell átrágnia magát, másrészt minél nagyobb csőátmérőről beszélünk, annál vastagabb fedőréteg - értve ezalatt például a vakoló-anyagot - kerül a csőfelület fölé. Ennél a résznél lehet kicsit megvezetni a megrendelőt, hiszen a fűtőrendszer árajánlatának kiállításakor az sosem jelenik meg plusz költségként, hogy a csőátmérő duplarétegű vakolatvastagságot igényel, ami a későbbiekben növeli majd a bekerülési költséget. Tudjuk azt, hogy bizonyos csőátmérő felett könnyebb a cső extrudálása, így természetesen alacsonyabb gyártási költsége van az adott csőnek (annak ellenére, hogy fajlagosan valamivel több alapanyagra van szükség), ennek köszönhetően a végső eladási ára is alacsonyabb lehet. Amikor azonban elvakolásra kerül az egész fűtőrendszer, sajnos nem csupán minimális többlet anyagszükséglet lép fel. A csőátmérő növelése mellett szól azonban, hogy például egy 10 mm külső átmérő esetében nincs speciális méretű szerszám-, vagy idomigény. A legtöbb műanyagidom gyártó palettáján szerepelnek a standard méretű gyorskötő idomok, azonban természetesen minél inkább eltér a rendszergazda a standardtól, annál nehezebben fog találni megoldást az idomaira. Ez főként a kisebb, privát cégeknek jelent nehézséget, akik nem saját gyártósorral rendelkeznek, hanem a rendszerelemeiket egy műanyaggyárban kényszerülnek gyártatni. A száraztechnológiás fűtőrendszerek kialakításánál sem mindegy, milyen vastagságú gipszkartont alkalmaznak a gyártók. Mind árában, mind pedig a beépítésnél jelentős különbség van az egyes vastagságú speciális gipszkartonok között. A falvastagság és csőátmérő gazdasági kérdését kivesézve, további hőleadást és pénztárcát befolyásoló tényező a csőrendszer fektetési sűrűsége. Szakmai szavakkal élve: az osztásköznek is nagy jelentősége van. Minél sűrűbb a fektetési köz, természetesen annál egyenletesebb lesz a falfelületi hőmérséklet, így egyenletesebb intenzitású a hősugárzás is. Azonban minél sűrűbb osztásközt választunk, annál nagyobb csőhosszra van szükség a fektetés során. Nézzünk egy példát: egy általam nagyon is preferált, ismert rendszernél általában kétféle osztásközzel szoktunk számolni: 60 és 80 mm-rel. Amígy az első esetben az 1 m2 - re fajlagosított csőhosszúság kb. 18 fm, addig a második esetben kb. 13 fm. 60 mm-es osztásköznél durván 40%-kal több csövet építenek be, viszont a ritkább fektetés nem befolyásolja nagyságrendekkel a felületi hőmérséklet-eloszlást. Tervezéskor azonban a sűrűbb fektetést szoktuk preferálni, mivel általában takarékoskodnunk kell a hellyel, illetve a fűtőhűtő gipszkarton-táblák kialakításánál is ez az osztásköz vált be leginkább.

Nemrégiben át kellett néznem egy felületfűtési tervet és véleményt kellett mondanom róla. Megkaptam mind a méretezési fájlt, mind az alaprajzot. Rengeteg furcsasággal találkoztam, egyértelműen kitűnt, hogy az illető nem olvasta el az adott rendszerre vonatkozó tervezési segédletet, de a legfőbb probléma az volt, hogy a józan eszét sem mindig használta. Sokszor lehet fejetlenséggel, értelmetlen körsokasággal találkozni, de ez a méretezés hozott szinte minden olyan példát, ami azt mutatta, hogy a terv készítője még csak át sem gondolta munkáját. Egy példát kiragadva: a padlófűtések esetében szokásos átmérővel rendelkező csövet próbálta meg kiosztani a fal-, illetve mennyezet felületekre úgy, hogy a falon az osztásközt is manuálisan, utólagosan próbálta átállítani a szokásos mértékre. Természetesen kisebb sikerrel, úgy gondolván, ha a burkolatot megváltoztatja, azzal már úgy is értelmezi a méretező program, hogy másik típusú felületen van az adott "kör". Mikor a hidraulikai méretezést próbálta meg beállítani a programban, ott sem nagyon zavarta, hogy a tömegáramok egyáltalán nem stimmelnek. (A felületkiosztásnál a tervezőnek észre kellett volna vennie, hogy esetleg van olyan lehetősége is, ahol a kisebb csőátmérőt más felülettípusra oszthatja ki. Ugyanakkor végig sem gondolta, hogyan lehet kivitelezni egy ilyen paraméterekkel rendelkező falfűtést, milyen rögzítést választ a falra, vagy az átállított osztásköz esetén, ha megtekeri a választott csövet, az megtörik, vagy milyen vakolatvastagság az, ami elfedi a rendszerét?)

Összegezve: privát véleményem szerint, én mindenképp olyan átmérővel rendelkező polietilén csőrendszer mellett teszem le a voksomat, ahol a rendszer elburkolásánál sem kerülünk a bekerülési költséget drágító kálváriába.


SZIGETVáRI CSILLA
okl. gépészmérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  WorldSkills 2017 Abu Dhabi
  A Worldskills nemzeti válogatója egy szakmai szakértő szemével
  Passzív/alternatív gépészeti megoldások
  Felületfűtés? Jaj, ne!
  Hagyatkozzunk bátran a szakember tanácsaira!
  Komfortos lakás (fűtési rendszer tekintetében)

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam