belépés / regisztráció
2020. október 25. vasárnap
Aktuális lapszám

...feladatunk az "őszinteség, az etikus magatartás, az adott szó becsülete" értékek visszaállítása...

A nyolcvanas évek közepén együtt dolgoztunk és egyszer a "homoki ember" kifejezést használtam a kecskemétiekre. Nos, azóta egy negyed évszázad is eltelt, de ha találkozunk, nem mulasztod el, hogy erre valamilyen formában megjegyzést tegyél - fordulok Jakus István, szervezőbizottsági taghoz.

 

Feledésbe merültek már a régi események, vagy még mindig zavar téged?
  Igen, valóban gyakran felemlegetem, de hidd el, hogy minden malícia és hátsó szándék nélkül. Én úgy vélem, hogy igen régi szakmai és emberi kapcsolatunkat az egymás iránti kölcsönös tisztelet és elismerés határozza meg. Ígérem, hogy végleg elfelejtem a "homoki ember" szindrómát, és többé nem fogom szóba hozni.
   
Beszélgetésünk apropója a VII. Országos Kéménykonferencia. Hány éve veszel részt a szervezésében?
  Már tizenkét éve segédkezem a kéménykonferenciák megvalósításában. Az első konferencia ötlete is tőlem származott és szerencsére nagyon sokan álltak mellém. A szervezés mindig csapatmunka volt, mint ahogy a siker is a szervező csoporté. Tehát 2000 márciusában rendeztük az első konferenciát a kecskeméti Technika Házában. Akkor ez még egynapos rendezvény volt és mintegy ötvenen vettek részt rajta. Érdekességként, az első konferencia költségvetése 46 000 forint összeget tett ki és ebből 36 000 forint volt a déli ebéd. Zsíros kenyeret ettünk hagymával. Aki részt vett a legutóbbi konferencián talán jót mosolyog az első rendezvény felemlegetésén, de tényleg így indultunk és akkor az is jó volt!
   
Kecskemét és környékéről csak te veszel részt ennek a jelentős eseménynek a létrehozásában. Hogyan alakult ez ki? Miért éppen Kecskemétre és rád esett a választás?
  Szó nincs róla, hogy Kecskemétről csak én lennék a konferenciák szervezője. Nagyon sokan segítettek ebben. Mindenekelőtt Zsíros Paula, a Bács-Kiskun Megyei Mérnöki Kamara immár nyugdíjas titkára, aki az első öt konferencia szervezésének volt a frontembere, vagy Juhos László, aki a Mérnöki Kamara helyi épületgépész szakcsoportjának korábbi elnöke, illetve Horváth József, a szakcsoport jelenlegi elnöke. A helyi szervezők eredményes munkája alapozta meg az első konferencia sikerét és ez a siker hozta vissza Kecskemétre az összes konferenciát. Kecskemét egy vendégszerető, befogadó város és ezzel megalapozta a kéménykonferenciák immár tradicionális helyszínét.
   
Korábban sokkal " veszélyesebb" volt a szervezés, mert a különböző szervezetek, szövetségek egymással szöges ellentétben lévő véleményeket formáltak meg. Hogyan sikerült ezt ilyen "zökkenőmentesen" feloldani?
 

A konferenciasorozat több mint egy évtizedes múltja során valóban sok mindent megélt és túlélt. Meghatározó szereplők tüntető távolmaradását, szakmai szervezetek bojkottját, majd a bojkott bojkottját, méltatlan támadásokat. A hetedik konferencia szervezését a szakmai szervezetek és szövetségek konszenzusa övezte, először annak történetében.

Mi oldotta fel a korábbi ellentéteket? Talán az a felismerés, hogy a tüntető távolmaradás sehová sem vezet. A konferencia egy nyitott fórum, ahol a résztvevők ugyan távolról sem értenek mindenben egyet, de teret engednek a vitáknak. A konferencián műhelymunka folyik, ahol ki-ki legjobb tudása és szakmai lelkiismerete szerint kifejheti álláspontját, hozzájárulva az egységes szemlélet kialakításához.

Hogyan ítéled meg belülről a konferenciát? Hazaiak, vagy a külföldiek részéről tartott előadásokat tartod fontosabbnak? A szervezők a rendezvényt nemzetközi részvétellel szervezett országos kéménykonferenciaként határozták meg. A hazai előadások abszolút túlsúlya ezt vissza is igazolta. Ugyanakkor a külföldi előadók részvétele mindig közérdeklődésre számot tartó színfoltja a rendezvénynek. Ezt a tendenciát a későbbi konferenciákon is erősíteni kell. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a külföldi részvétel nem feltétlenül szó szerint vett külföldi előadót jelent. A VI. kéménykonferencián jelen volt egy ötfős kolozsvári küldöttség, többségük huszonéves építészmérnök. Vezetőjük, a nemzetközi hírű Guttmann Szabolcs így konferálta fel csapatát: hozom a fiatal tanítványaimat, hogy tanuljanak és tapasztaljanak.

   
Miért fontos a hazai kéménygondokat, problémákat nemzetközi tapasztalatokkal kiegészíteni? A magyar kéményhelyzet nem egyedi?
  Végtelenül hosszú filozófiai vitákat lehetne nyitni arról, hogy a magyar kéményhelyzet mennyiben és miben egyedi, illetve nemzetközi. Nem szívesen tartanék vitaindítót ebben az ügyben, már csak azért sem, mert nem vagyok a nemzetközi tapasztalatok avatott ismerője. De egy magyar sajátosságot azért fontosnak tartok megemlíteni: azt a szemléletet, amellyel a magyar lakosság a saját kéményeihez és a kéménnyel kapcsolatos szolgáltatásokhoz viszonyul. Ennek a szemléletnek az eredménye évente néhány tíz ember értelmetlen halála. Hosszú utat kell még bejárni ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon, de ezen az úton végig kell menni.
   
Több éves szakmai tapasztalatod alapján van-e olyan probléma, amely gyakran - akár évek óta - megjelenik a konferencia témái között, de eddig azt megoldani nem sikerült?
  Számos ilyen terület van. Például az egycsatornás gyűjtőkémények felújítása, jóllehet ez sokkal inkább pénz, mintsem szakmai elhatározás kérdése. De fordított példa is van: építész barátaim gyakran felemlegetik, hogy nincs országosan egységes eljárási gyakorlat a kémények előzetes szakvéleményeztetésére az építési engedélyezés szakaszában. Ehhez viszont nem annyira pénz, mint inkább szakmai összefogás kellene.
   
A konferencián elhangzottakat mennyire sikerül a hatóság felé továbbítani? Egyáltalán komolyan vesznek benneteket?
  Valamennyi konferencián részt vettek az államigazgatás szakhatósági munkatársai. A konferencia határozatai részben, esetenként teljes egészükben beépültek a szakhatósági szabályozásba. Néhány konkrét példa: 2004-ben a III. konferencia egyik határozata így hangzott: "Újépület építése esetén ne lehessen a lakásban elhelyezni nyílt égésterű gázkészüléket! A tiltás a kéménybe kötött berendezésekre terjedjen ki." 2006-ban a IV. konferencián született az alábbi határozat: "Legyen valamennyi épületfelújítási pályázatnak minden esetben kötelező tartalmi része a szellőztetésnek és a gázkészülékek égési levegőellátásának szakvéleményen alapuló megoldása". Mindkét idézett határozat ma már megvalósult szakmai gyakorlat. De számos más példát is lehetne említeni, például a gázellátás-égéstermék elvezetésének területére vonatkozó felelősségi mátrix VI. és VII. konferencián történt bemutatását és gyakorlatba történt bevezetését. Összegezve: valamennyi konferencián felelősségteljes, komoly munka folyt, és ezt a szakigazgatás helyén kezelte, komolyan vette.
   
A következő konferencia szervezésében is részt vállalsz? Mennyire engedi az egyéb, akár magánéleti elfoglaltságod? Nem lenne szerencsésebb a munkák zömét már a fiatalokra hagyni és inkább "unokázni"?
  Korai most arról beszélni, hogy milyen részt vállalok a következő konferencia szervezésében. Ha fizikai és szellemi erőm megengedi és persze, ha a rendezők is igénylik a közreműködésem, úgy valamilyen mértékű részvételt szívesen vállalok. De ha mégsem, akkor nélkülem is lesz soron következő kéménykonferencia és minden bizonnyal nálam fiatalabb kollegák szervezik majd. Ami pedig az unokázást illeti, arra is sort kerítünk! Nincs nagyobb örömöm, mint két csodálatos lányunokámnak Benedek Elek meséit mondani, és velük beszélni meg a világ folyását. Ahogy telik az idő, egyre inkább azon kapom magam, hogy leginkább csak ez az öröm számít!
   
Zárszóul szeretnélek megkérdezni a jövőbeni - konferenciákkal és a magánéleteddel kapcsolatos - elképzeléseidről. Mire vágysz még, mi az, amit még szeretnél elérni, és amire még van erőd?
  Vágyakról beszélni az én koromban kissé bizarr dolog. Rezignáltan figyelem öregkori szenilitásom egyre szaporodó szimptómáit és munkával igyekszem védekezni ellenük. Reményeim szerint az én munkám is hozzájárul ahhoz, hogy épületgépész-mérnök fiammal közösen vezetett cégünk túlélje a mostani szűk esztendőket és biztos megélhetést nyújtson az unokáimnak. De el kell ismernem, hogy a mai gazdasági környezet "dzsungelharcában" túl sok örömet nem találok. Olyan értékek vesztek el a közelmúltban, amelyeknek a szakmai szabályok fölött meghatározó tényezőknek kellene lenniük, mint például az őszinteség, az etikus magatartás, az adott szó becsülete, egymás tisztelete és segítése.
   
Meghálálja a szakma az erőfeszítéseidet? Honnan az erő és energia, amely ehhez a társadalmi munkához kell?
  Számomra mindig örömöt jelentett, ha szakmai jellegű társadalmi munkát végezhettem. Ennek a szerepe különösen felértékelődött az utóbbi időben, amikor minden a pénzről szól. Az önként vállalt munka értékét nem pénzben mérik, de pénznél is többet érő értékekkel fizetik. Egy köszönő szóval, egy jóízű szakmai vagy baráti beszélgetéssel, tartós kapcsolattal. Ugyanakkor nem azért végez az ember társadalmi munkát, hogy valamikor valaki hálálkodjon érte. De ha ez mégis bekövetkezik, nem tagadom, hogy különös örömmel jár. A közelmúltban volt szerencsém átélni ezt, mert megkaptam a Magyar Épületgépészek Szövetségének legrangosabb szakmai díját, a Meszlényi Zoltán díjat. A díj névadója évtizedekkel ezelőtt tanárom volt a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Az emlékére alapított díj tulajdonosának lenni számomra azt jelenti, hogy emberi és szakmai magatartásommal meg tudtam felelni a saját magammal szemben állított követelményeknek és ezt egy szakmai szövetség közössége is így értékelte.

-Pongrácz-

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam